Rocker Zsolti

A hifi show-k zenei anyaga elég egyforma. Rengeteg jazz, ezen belül kisebb zenekarok, trio, quartet, trio + énekesnő, csak elegánsan, csak lazán. Komolyzene néha, azon belül egy kis könnyű barokk, illetve ha nagy hangsugárzókat demóznak, templomi orgona, meg csimmbummcirkusz komolyzene, 1812 nyitány ágyúlövésekkel és társai. (Oké, vannak bemutatók, amik nem ilyenek, csak kisebbségben.)

Az a műfaj, ami ritkán szerepel az ilyen széles közönségnek szánt demókon, az a rock. Amivel csak az a gond, hogy a hozzánk demóra érkező vendégek egy része eleve rock lemezeket hoz magával, egy másik részük pedig ugyan a szokásos szoft jazz demólemezeket, de pár perc beszélgetés után nyilvánvalóvá válik, hogy a Nine Inch Nails jobban megcsillogtatja a szemüket, mint Miles Davis különböző korszakainak elemezgetése.  Akár lemezjátszót jönnek hallgatni, akár hangszedőt, a Pointe Platinum csöves erősítőnk teszi a dolgát. Bár alapvetően high-end szerkezet, ő maga is lelkesedik a dögös gitár hangzások iránt – az EL34 csövei végtére is rengeteg gitár erősítőt hajtanak, ideértve a klasszikus Marshallokat is, szóval nem idegen a műfaj tőlük.

Mondjuk egy 699 ezer forintos erősítőtől elég alap elvárás, hogy ne válogasson a zenék között. Az a rocker, aki viszont árban lejjebb keresgél erősítőt, nehéz helyzetben van. Az egyszerűbb erősítők többnyire megfelelően szépen zenélnek a finom jazzel, de hát Diana Krall még az autómagnómban is jól szól. Paradox módon éppen a kevésbé kifinomult műfajoknál derül ki, hogy az olcsóbb készülékek nem tudnak velük mit kezdeni. Szürkén, majdnem sterilen, egy síkból szólnak, lélektelenül és izgalommentesen. Hiányzik a dög.

Na, itt jön be a képbe a magyar TMP Audio Triton.

A Triton ugyanis akkorát bugizik, amilyet hasonló árú (389 ezer forint) integrált erősítőtől még nem hallottunk.De kezdjük az elején. A TMP Audio alapítója-konstruktőre-tulajdonosa-mindenese, Gál Tamás, mint annyi más hifista, akinek forrasztópáka volt a jele az oviban, a fejébe vette, hogy épít egy minden addiginál jobb erősítőt a vékony pénztárcájúaknak. Nem a járt úton indult el, azaz létező, bevált kapcsolások másolásával, tuningolgatásával, hanem teljesen új megoldásokat keresett. Így jutott el bizonyos szovjet katonai elektroncsövekig, amik – a történelem fintora – japán FET-eket hajtanak meg, ráadásul direktben.

Igen, a TMP Audio készülékei hibridek, de azon belül is különlegesek.

Akinek az elektrotechnika utolsó pár évtizedes történetéből nem elég egy készülékházban egy pár cső és FET, még egy mikroprocesszort is kap, ami a készülék vezérlését látja el, ide értve a távirányítást és a bemenetválasztó logikáját. Alapesetben négy bemenete van a készüléknek, ezek között egy végtelenített előlapi tekerentyű vált, tehát a négyes bemenet után újra az egyes következik. Az átkapcsolást némítás kíséri. Várhatóak phono modullal, esetleg Bluetooth kapcsolattal rendelkező variánsok is.   

A kinézet sem a szokásos: a készülék alaprajza nem egyszerű téglalap, hanem T-alak. Na, ilyet még tényleg nem láttunk. Öncélú formatervezői bravúrnak tűnhet, de csak addig, amíg nem próbálunk készüléket csatlakoztatni. A T szárának két oldalán vannak ugyanis a jobb-bal csatlakozók, a bemenetiek és a hangsugárzók felé menők is. Aki hallott már a duál monó felépítésről, az most elégedetten bólogathat, ennél duálmonóbb már nem lesz.

A készülékház kivitele kifejezetten szép, szálcsiszolt, feketére eloxált alumínium, az előlapon üvegablak mögött a három csövecske ragyog borostyán fénnyel. A csomagolása külön szám: a drága borok díszcsomagolásához hasonló elegáns fa dobozban érkezik az erősítő, belül passzentosan megszerkesztett habszivacs bélés védi meg a készüléket a szállítás során.  Amikor megérkezik az erősítő, olyan friss fa illat tölti meg a szobát, mint amikor összeállítjuk az Ikeából frissen hozott bútort.   

A TMP és PRT

A PRT régi brit hifisajtós kifejezés, három sző rövidítése: Pace, Rhythm and Timing. Mint annyi anglicizmust, ezt is nehéz pontosan visszaadni magyarul. Most mégis muszáj megpróbálnunk, mert a TMP Audio Triton legerősebb versenyszámáról van szó.

Pace – tempó. Ha pontosan be van állítva a lemezjátszónk fordulatszáma, akkor ugye a tempó a lemeztől függ. Digitális médiumról nem is beszélve. Persze, stopperrel mérve mindenképp megkapjuk a lemez eredeti BPM (beat per minute, ütemek száma percenként) értékét, ez nem vitás, csak az a kérdés, milyen gyorsnak érzékeljük. Sokaknak ismerős lehet az érzés, amikor egy ismert zenei anyag vontatottan, lassan szólal meg, mintha a muzsikusok maguk is elbóbiskolnának.

A Tritont hallgatva ez nem fordulhat elő: bármilyen műfajon lelkes és jókedvű zenészeket varázsol elénk, ez talán a legjellemzőbb a megszólalására.

Rhythm – ritmus. Minden zenének van egy üteme, belső lüktetése. Valamennyit már egy zsebrádió is meg tud mutatni ebből, de koncentrálnunk kell. Amikor egy készüléknek vagy rendszernek jó a ritmikája, akkor nem hogy koncentrálnunk nem kell, de éppenhogy magától beindul a lábunk, veri az egyeket. Minél tisztább, torzításmentesebb a mélytartomány, minél részletezőbb, informatívabb a magas tartomány, annál könnyebben megtalálja a zene az utat a lábunkhoz.

A TMP Audio Triton zseniális ebben a műsorszámban. A fene tudja, hogy csinálja, de amikor a gyerekek átnyargalnak a szobán a macskát kergetve, miközben szól a Sisters of Mercy-től a Temple of Love (amúgy Ofra Haza fícsöringgel), akkor tánclépésben közlekednek. (Sőt, a macska is.)

Timing – szó szerint időzítés, de inkább az időbeli történések természetes egyensúlyát jelenti. Ha a zenét lelassítanánk, kikockáznánk, mint egy filmet, rengeteg időbeli részlet tárulna fel a hangszerek hangjáról. A lábdob elég egyszerű hangszer például, mégis, a hang, amit kiad, különböző időpontokban felfutó és lecsengő, különböző tonális jellegű hangesemények sorozata. Amikor a dobverő a bőrhöz ér, rövid, magas tónusú csattanással kezdődik, a dob bőr viszonylag lassan veszi át a rezonanciát, és adja át a légdugónak a dob belsejében. A mély frekvenciák itt képződnek, de a felfutás – mivel viszonylag nagy légtömegről van szó – lassú. Végül az előre mozduló légdugó megrezegteti a külső dob bőrt is. Időben jól elkülönülnek ezek a történések, még akkor is, ha – mint a filmkockákból álló film esetén is – folyamatos hangot hallunk. Akkor lesz természetes, hangszerszerű és életszerű a hang, ha ezek a szubtörténések mind a természetes sebességükkel, a hallásunk számára megszokott egyenletességgel zajlanak le. Ehhez gyors, és főleg kontrollált tranziensek kellenek – pont mint a TMP Audio Tritoné.

A fenti paraméterekben a TMP Audio Triton magasan túlmutat árán, olyan lenyűgöző PRT-t rittyent a szobába, amit korábban csak a klasszikus amerikai erőgépek tudtak, uszkve ötszörös áron. Ha felteszünk valami klasszikus AC/DC-t, vicces lehet megfigyelni, hogy a Triton nemcsak a lábdobogást indítja be, de a léggitározást és légdobolást is.

Adjuk ehhez hozzá, hogy a mélytartomány többé-kevésbé mentes a kompromisszumoktól, megvan a sáv alja is, megvan a húsa, a kiterjedése, megvan a gyorsasága, megvannak a színei, és íme, máris előttünk az a megfizethető árú készülék, amire a piac kimondva-kimondatlanul ezer éve áhítozott,  ami nem áll tanácstalanul a modern felvételek előtt. Avicii, Prodigy, Eminem, Korn – szevasztok. De nyugodtan vegyük ide a BMC által kiadott Grupa Palotaï lemezt is (Stompy Trashy, BMC CD114), amit az előbb tettem fel: Palotai Csaba, a remek dzsesszgitáros több számban is kifejezetten rockos példaképeihez nyúl.

Persze nincs olyan lemez, aminek ne állna jól az osztályon felüli PRT és a teljes értékű basszus. Feltettük a Soulines Kubrick lemezjátszóra az egyik klasszikus jazz lemezünket is (Dave Brubeck Quartet „Time Further Out”, USA nyomás, BPG 62078), és teljesen rendben találtuk: a lábdobogás ezen a lemezen is automatikusan beindult (pedig itt nagyon furcsa tempók vannak, 7/4 és 9/8). A hatvanas évek legelején analóg magnóval rögzített hangok szerethetőek. Joe Morello persze a szokásosnál itt is nagyobbakat sóz az állótamra a B-oldal első számában, de Paul Desmond éteri, finom szövetű szaxofonjátékát szerencsére ez nem befolyásolja. A nagy Pointe csövesen persze több a levegő, jobban szét vannak ültetve a zenészek – de az nem is ennyibe kerül.

Ha nagyon kötözködni akarunk, azt hozhatjuk fel a Triton ellen, hogy alacsony hangerőn egy kicsit lapossá válik a hangja, más szóval kell neki a kakaó, hogy amúgy istenesen meg tudjon lendülni. Ja, meg a tesztkészülék távirányítója fordítva volt bekötve, a hangerő le gombra felfelé forgatta a hangerő szabályozót.

A TMP Audio készülékek meghallgathatóak és megvásárolhatóak a Pointe elérhetőségein. Budapesten és környékén otthoni bemutatókat is szervezünk, akár hosszabb távú tesztre, összehasonlításra is lehetőség van.