(Edwards Audio lemezjátszó katalógus fotózás Budapesten)
Minden tiszteletem Palvin Barbié: egy pár órás fotózás elképesztő energiát szív ki az emberből. Még akkor is, ha csak szerény inasként vesz részt rajta. Az Edwards Audio lemezjátszóit a gyártó megbízásából Budapesten fotóztuk.
Tudtuk, hogy zongoralakk felületek fotózása kihívás lesz, ezért a bontatlan lemezjátszók mellé cérnakesztyűket, ecseteket, spéci mikroszálas törlőket, sőt, még ionizáló pisztolyt is csomagoltunk, amikor az Edwards Audio lemezjátszóival a csomagtartóban elindultunk Magyarország egyik legjobb tárgyfotósa, Pálmai Gergő műtermébe. A feladat: különböző színű lemezjátszók katalógusfotózása.
A fotó műtermek különleges helyek, Gergőébe belépve az előtérben például rögtön egy szép vonalú, klasszikus, lábakon álló fürdőkáddal szembesültünk – ezt a kádat elég sok reklám- és divatfotón láthattuk vagy láthatjuk majd viszont.
A munkamegosztás egyszerű volt: Enikő és én kicsomagoljuk és összeállítjuk az első lemezjátszót, Gergő lefényképezi, közben mi nyitjuk a következőt, és amikor Gergő azt fényképezi, mi visszacsomagoljuk az elsőt, és előkészítjük a harmadikat. Nem tűnt nagy kihívásnak, megvan már a rutinunk az Edwardsok csomagolásában.
Az eleje lassan indult. A háttér kiválasztása időt vett igénybe, és az első lemezjátszónál a megfelelő látószög kiválasztásához is sok próba kellett. Meg persze a lámpák aprólékos konfigurálásához is. A fotóstúdiók lényege, hogy különféle fényvetési jellemzőjű világítótestek állnak rendelkezésre, sokféle, mindenfelé 360 fokban eltekert pózban rögzíthető állványokon. A vakukat természetesen a fényképezőgép vezérli, de minden egyes vaku egyéni beállításokkal működik.
Vén lemezjátszósként csak annyit mondanék: egy jó beállításhoz, legyen az hangszedőé vagy éppen műtermi világításé, szaktudás, rendszerben gondolkozás, és sok-sok aprólékos állítgatás szükséges. Az mondjuk különbség, hogy a hangszedők beállítása ritkán kreatív munka a szó szoros értelmében, a műteremben viszont néha egész extrém megoldások kellenek, például egy segítőnek egy fekete (fényelnyelő) ernyőt kell belógatnia a modell, ez esetben egy Edwards lemezjátszó mellé-fölé valami nyakatekert pozícióban, hogy egyetlen zavaró visszaverődés eltűnjön, ne az utómunka során kelljen retusálni.
De a legnagyobb leküzdendő problémát nem ez jelentette, hanem az ujjlenyomatok és a por. Ha a világítás pontos beállítása X ideig tartott, a modellek megtisztítása dupla ennyi ideig. Higgyétek el: a gyári csomagolásból cérnakesztyűvel kicsomagolt lemezjátszók az emberi szem számára teljesen és tökéletesen ujjlenyomat- és pormentesek voltak. Nade az objektív azt is látja, amit az emberi szem nem.
Az első meglepetés akkor ért, amikor a porvédő plexiről fújtam el egy porszemet. „Az így nem jó, telemegy a felület nyálpermettel, amit az objektív egyből észrevesz,” mondta Gergő. Szóval újra neki kellett menni a felületnek a méregdrága objektív tisztítóval, hogy letisztítsuk a köpetemet, viszont a fotózás során óhatatlanul megjelenő, és a műanyag felületre leszálló porszemcséket mégiscsak el kellett tüntetni. Erre használtuk a szintén az objektívek tisztítására szánt körtepumpát, azaz a tenyérbe fogható levegő fújtatót, amivel tényleg le tudtuk fújni a porszemeket nyálpermet nélkül.
De mi is tudtunk meglepetést okozni Gergőnek: a Milty Zerostat pisztollyal, ami a már megtisztított műanyag felületet hosszú perceken át pormentesen tartotta – a lemezjátszáshoz használt ionizáló pisztoly használata után a műanyag felület nem vonzza magához a port.
A lemezjátszók fotózása végül hosszú órákon át tartott. Közben persze észre sem vettük az idő múlását, de amikor az utolsó lámpát is kikapcsolták, az utolsó lemezjátszó dobozt is visszacsuktuk, olyan fáradtság vett rajtunk erőt, hogy legszívesebben becsobbantunk volna az előtér fürdőkádjába…..
Itt lent egy nyers fotó látható, egyelőre minden utómunka nélkül (raw file), illetve a fotón egy Edwards Audio TT2 SE lemezjátszó.
