május 22, 2021

Se nem mozgó mágnes, se nem mozgó tekercs, mégis hangszedő – mi az?

Mozgó vas hangszedők

mi003.jpgMellőzött mostohagyerekek a magyar hifi köztudatban a mozgó vas (Moving Iron, MI) hangszedők, nagyrészt azért, mert a magyar hifi ősrobbanása idején a Hifi Magazin csak a lapszemlék eldugottabb bekezdéseiben írt az ADC, Grado, Pickering vagy Nagaoka-féle Moving Iron hangszedőkről, hiszen ezek nem voltak kaphatóak a Ramovillban. Pedig a hifi egyik örök dilemmáját (MM vagy MC?) lehet, hogy éppen az MI-k tudnák eldönteni.

Az első MI-szerű hangszedő már az ötvenes években elkészült, a GE (igen, az a General Electric) gyártotta, de az MI-k sikertörténete mégis kicsit később kezdődött, amikor egy amerikai olasz bevándorló család sarja, egy bizonyos Joseph Grado (1925-2015) nekilátott megvalósítani az amerikai álmot, és családi vállalkozásban hangszedőket kezdett gyártani apja brooklyni zöldséges boltja helyén. Grado órásnak tanult, innen az érzéke a finommechanikához, de igazából a zene érdekelte – jóval később, már 56 évesen meglett az első koncertje is, olasz dalokat énekelt a neves Lincoln Centerben, később több operafelvételt is rögzítettek vele.

mi002.jpg

Grado karrierjét Saul Marantz indította el az audió világában az ötvenes évek elején (igen, az a Marantz), de gyorsan önállósodott, és feleségével mozgótekercses monó hangszedőket kezdtek gyártani. Az MC hangszedők szabadalmai közül több is Grado nevéhez fűződik. Miközben a világ egy része éppen elájult az MC hangszedők tökéletességétől, Grado érezte, hogy lehetne ez még jobb is, és megalkotta a Flux Bridger néven szabadalmaztatott rendszert. A Flux Bridger a GE-féle változó mágneses reluktancia hangszedő elvének jobb gyakorlati megvalósítása, gyakorlatilag az MI-iskola alapja.

Nade mi ez a mágneses reluktanica, és hogy kerül egy hangszedőbe?

A lemezbarázdákból a való világ hangszedőinek túlnyomó része valahogy egy tekercs és egy mágnes révén varázsol zenét. (Most praktikus okokból elegánsan ne térjünk ki a piezzo vagy az optikai elven működő hangszedőkre.) A mozgómágneses hangszedőkben a tekercsek fixek, és közöttük mozog a tűszár végére rögzített mágnes (megvan, honnan a név!), míg a mozgótekercses hangszedőkben fix mágnesek között mozognak a tűszár végére rögzített tekercsek. Hozzájuk képest az MI hangszedőkben a tekercsek és a mágnes is fixek – ami mozog, az egy pici, könnyű, mágnesezhető vas darab, tipikusan egy gyűrű a tűszár végén, ami a mágnes és a tekercs közötti mágneses teret módosítja, ahogy a tűszár túlvégén a barázdákat kiolvasó tű mozgatja. A mágneses mező változása indukálja a jelfeszültséget a tekercsben.

mi005.gif

(Az illusztráció a Goldring honlapjáról származik.)

A rendszer számomra legszimpatikusabb részletes leírását J. I. Agnew-nál találtam meg. „Nyugalmi helyzetben a vas gyűrű nettó mágneses energiája nulla. Amint elmozdul, közelebb kerül a mágneshez, és minél közelebb kerül, annál jobban felmágneseződik, felborítva a rendszer egyensúlyát (megváltoztatva a mágneses reluktanciát), és így jelfeszültséget generál a tekercsekben. Ha ezután a gyűrű az ellenkező irányban mozdul el, először demagnetizálódik ahogy áthalad a nyugalmi helyzeten, majd újra felmágneseződik, de ellentétes töltéssel (a mágneses pólusok felcserélődnek), megfordítva az indukált elektromotoros erő (Electromotive Force, EMF) polaritását.”

Az angolul tudóknak egy remek leírás (és további ábrák) találhatóak az Ortofon oldalán a saját, általuk ma már nem használt VMS-rendszerről, ami minden szándékos opálosítás ellenére virtigli MI-rendszer volt.

Nade ha már léteztek az MM és az MC hangszedők, miért kellett még egy mutáns? Az MC hangszedők lényege, hogy a tűszár végén a tekercsecske könnyebb lehet, mint az MM-ek esetében a mágnes. Ha alacsonyabb a tű által mozgatott tömeg, akkor a tű jobban tudja követni, kiolvasni a barázdákat. És hát az MC-k tényleg remekül olvassák ki a barázdákat, de ennek az ára, hogy kicsi a kimenő feszültségük, egy plusz illesztő fokozat kell közéjük és a phono fokozat elé.

Az MI hangszedők tudják az MC-k trükkjét, sőt: a mágneses gyűrű még könnyebb is lehet, mint az MC-k tekercsecskéi. Mivel azonban a tekercsek fixek, a menetszámnak – így a tekercsek által indukált kimenő jelszintnek – csak a hangszedőház mérete szab korlátot. Az MI hangszedőket úgy méretezik, hogy fontosabb illesztési paramétereik éppen megfeleljenek az MM szabványoknak és konvencióknak (3-6 mV körüli jelszint, 47 kOhm terhelő impedancia, 100-200 pF kapacitás). Szóval felhasználói szempontból „sima” MM-nek minősülnek, azaz a phono fokozatra közvetlenül csatlakoztathatóak.

mi006-gradostatement-489x348.jpg

(A képen egy szétszedett Grado Statement hangszedő, a tűegység nélkül. A kép az Epos Laboratory Retip-től származik.)

Az MC-khez képest az is előny, hogy az MI hangszedők tűegységei egy mozdulattal cserélhetőek. Az MC-knél azért nem, mert a tűszár végén lévő tekercsekről kifutó huzal rá van forrasztva a hangszedő csatlakozó tüskéire, a tűcseréhez a hangszedő házon belül kellene forrasztgatni hajszálvékony drótokat – ez nem tanulható meg youtube videókból.

A gyakorlatban tehát ott vagyunk, hogy van egy olyan rendszerünk, amit hozza az MC-k legfőbb előnyét (alacsony mozgó tűtömeg) az MC hátrányai nélkül. Még egyet tegyünk hozzá: a gyárthatóság alig bonyolultabb, mint az MM-ek esetén, így az árak is közelebb esnek az MM-ekhez. Nézzünk egy egyszerű, bonded elliptikus tűprofilt: MM-hangszedőben ez az Ortofonnál 38.500 ft, az Audio-Technicánál 42.990 ft, MC hangszedőben az Audio-Technicánál 92.990 ft, az Ortofonnál 104.990 ft. Ehhez képest az MI-rendszerű Nagaoka MP110 53.990 ft, a szintén MI-rendszerű Goldring 2100 57.990 ft – drágább az MM-nél, de lényegesen olcsóbb az MC-nél. Pláne, ha hozzátesszük, hogy nincs szükség MC-előerősítőre vagy MC illesztő transzformátorra, és ha elfárad a tű, egy mozdulattal cserélhető.

Nagaoka hangszedők

 

Grado hangszedők mellett, amelyek a mai napig mind MI rendszerűek, a Goldring 2000-es sorozata és a Nagaokák készülnek ilyen elven. A Nagaokák különlegessége, hogy amíg a konkurencia elsősorban a finomabb tűprofilokkal fejleszt (lásd Audio-Technica, Ortofon, Goldring), a Nagaoka a tűszárban látja a feljebb lépés lehetőségét.

nagaoka1.jpg

A legolcsóbb MI hangszedő a Nagaoka MP100 egyszerű, félgömb tűprofilt kap – régebbi, gyengébb állapotú lemezekhez ideális. Nem bolygatja a barázda alján összegyűlt koszt, a mélyebb sérüléseken egyszerűen átúszik, és nagyjából érzéketlen a beállításra.

A hangminőséget is szem (fül) előtt tartva az MP110 az egyik legjobb választás az audiofil kategóriában. A tű immár elliptikus (superfine csiszolt bonded tűheggyel), ami pontosabb követésre képes, több információt olvas ki a barázdákból, mint az MP100. Első sorban a magas tartományban jönnek ki az előnyei. A tűszár a 17S fedőnevű, szuper merev alumínium ötvözetből készül.

Az MP 150 és az MP 200 nude elliptikus tűt kapnak, a tűszár pedig UT-58 alumínium ötvözet (a létező legmerevebb alumínium, aminek merevségét speciális kezeléssel megduplázzák) a 150-es, illetve bór a 200-as esetében. A hangszedők teste különlegesen csillapított, karbonszál-merevítésű PPS műanyag, az árnyékolás szuper-permalloy ötvözet. A mágnes szamárium-kobalt – a ma ismert legerősebb mágneses anyag. A csatlakozók színarany bevonatot kapnak, ami egyrészt a legjobb jelátvitelt adja, másrészt nem oxidálódik.

Az MP 300 már teljesen fém hangszedőházat kap, a tűegység pedig egyedileg optimalizált beállítású, és feszesebb rögzítésű – lásd a csavart a tűegység oldalán, ami a hangszedő testhez csatolja a tű egységet. (Az olcsóbb MM hangszedők esetén ismert „tuning” a tűegység hozzáragasztása a hangszedő házhoz – viszlát egyszerű tűcsere.) Az öntött alumínium-ötvözet hangszedőtest a lehető legtökéletesebb vibráció- és rezonancia mentességet szolgálja. A tű itt is a Nagaoka nude szuper elliptikus tűje – előnye, hogy szinte érzéketlen a beállítás pontosságára, így a komplikáltan állítható hangkarok (lásd Rega) mellé a legjobb választás lehet.

A csúcsmodell MP500 már behódol a hagyományos hangszedő-fejlesztés elveinek, és a tűprofilban lép előre. Az MP300 szuper elliptikus tűje után igazi Line Contact tűje van, ami még a szuper elliptikushoz képest is lényegesen nagyobb felületen érintkezik a barázdával, több információt képes kiolvasni, és érezhetően kevésbé kopik/kevésbé koptatja a barázdát. A különleges kialakítás miatt a mozgó tömeg még egy picit könnyebbé válhatott – mikroszkóp alatt a tű igen-igen kicsi, a hagyományos tűknek nagyjából a fele-harmada.

Szubjektív

 

A saját lemezjátszómban élvezkedésileg egy Nagaoka MP 500-as hangszedőt használok. Az egyszerűbb Nagák a dögösségükkel fognak meg (nagyvonalú mély szekció, remek dinamika, folyékony hangzás komplikált zenei anyagokon is), az MP 500 viszont kifinomultságot, felbontást és részleteket hoz a zenébe. És valami nagyvonalú nyugodtságot, ami csak a méregdrága MC-k sajátja. Simán partiban van a hasonló árú MC hangszedőkkel. Csak azokhoz még plusz illesztő fokozat kell, ami adott esetben megduplázza az árat, és akkor még nem beszéltünk a plusz kábelezés költségeiről.

Nagaoka MP 500 nem fog elsőre letaglózni a sávszéleivel vagy az ütős basszusával. Lassan lopja be magát a nélkülözhetetlen kategóriába. Nem a jelenlétén örvendezel, hanem a hiányán szomorkodsz – valami hiányozni fog a zenéből, annak érzelmi hatásából, ha másik hangszedőre váltasz.

 

Ha lemezjátszókkal, hangszedőkkel, vagy úgy általában az (analóg) audióval kapcsolatos kérdésed van, tedd fel itt, vagy írj az info@vinil.hu címre. Ha csak nem szeretnél lemaradni egyetlen posztról sem, lájkolj be minket aFacebookon. Csatlakozz lemezjátszós tematikájú tanácsadós, megbeszélős csoportunkhoz is a Facebookon.