Kevés olyan készülék foglalkoztatta a lemezjátszós közösséget annyira, mint a pár éve közösségi finanszírozásból megalkotott „lebegő lemeztányéros lemezjátszó”, a MagLev ML1. A készüléket nem lehetett Magyarországon kapni, de majdnem: vendégposztunk szerzője, Egervári Zoltán hétpróbás audiofil lemezgyűjtő az alapvetően szoftverfejlesztéssel, szoftver-támogatással foglalkozó cégével felvállalta volna a MagLev-ek magyarországi forgalmazását, sőt, be is hozott egy minta készüléket. Ezt a készüléket sokan meghallgathatták nyílt bemutatók során. A vendégposztban Zoltán elmondja, miért nem lett az üzletből végül semmi, és mi történt azzal az egy példánnyal, ami az országba került.

Egervári Zoltán vendégposztja következik:

„Amikor megláttam a hirdetéseket a lebegő lemeztányéros MagLev ML1 lemezjátszóról, engem is elfogott a kíváncsiság – és a kétkedés is. MagLev = Magnetic Levitation, azaz mágneses lebegés. Nem abban kételkedtem, hogy egyáltalán működhet-e egy ilyen készülék, mert már gyerekkorom óta érdekelt, hogyan lehetne mágneses elven működő dolgokat készíteni, de az általános kételyek bennem is felmerültek: stabilitás, billegés, fordulatszám-tartás, ilyenek.

Az egyik gyakran felmerülő kérdés, a hangszedő illetve a tányért lebegésben tartó mágneses tér összeférhetetlensége viszont nem ébresztett kételyt, korábbi tudásom alapján világos volt, hogy ezzel nem lehet probléma.

Annyira foglalkoztatott a MagLev, hogy 2020 elején levelet írtam a gyárnak.

Hozzáteszem, a cégünk ekkortájt vette fel az audió készülékek kereskedelmét a tevékenységi körébe, így akár hivatalos fogalmazó is lehetett volna. Bár a lemezjátszók árrése szabad szemmel nem is látszott volna a cég egyéb bevételei mellett, arra gondoltam, ha valami nagy dolgot fogunk ki, miért ne tennénk jót másokkal?

A gyár itt van alig pár órányi autóútra, a szomszédos Szlovéniában, az olasz határhoz közeli Nova Gorica városkában. Amikor útnak indultunk, vittünk magunkkal tesztlemezeket, hogy a MagLev-et ismert műsoranyaggal tudjuk meghallgatni. Eleve azzal a szándékkal indultunk el, hogy hazahozunk egy lemezjátszót, így előre megrendeltük a legdrágább kiépítést. A készülékhez a felső kategóriás Ortofon 2M Black hangszedő és egy porvédő plexi is járt. Ennek a csomagnak az ára kicsivel bruttó 5,000 EUR felett volt. (A friss árlista alapján 5,430 EUR lenne – a szerk.) Külön kedvezményt nem kaptunk, persze a szállítási költséget nem számolták fel.

A „gyár” maga néhány száz négyzetméter egy elhagyatottnak tűnő városszéli bevásárlóközpont felső szintjén. Az irodákon, tárgyalón kívül az üzem leginkább egy alkatrészraktárból, néhány több méteres szerelő asztalból, és a késztermékeket tároló polcokból áll. Úgy tűnt, hogy az összes alkatrészt külső beszállítókkal gyártatják, az üzemben csak az összeszerelés, beállítás, csomagolás, postázás zajlik. A céget manufaktúrának mondanám, hiszen az adminisztratív személyzeten kívül csak két-három fiatal mérnök srác foglalkozott a lemezjátszókkal.

A gyárban készségesen megmutattak mindent, a lemezjátszót is láthattuk működés közben, de a hozott lemezek végül nem kerültek elő, mert a lehetőségek (az akusztika és a partner készülékek) elvették a kedvünket a zenehallgatástól.

A fekete fellegek akkor kezdtek gyülekezni, amikor a gyár a kezdeti lelkesedés és támogatás után (küldtek szóróanyagot, prospektust a bemutatókhoz) a kérdéseinkre, reklamációinkra nem reagált. Soha. Semmit.

A készüléket minden esetre hazahoztuk, és itthon teszteltük. Többször járt például az Impressivia bemutatótermében, ahol meglátogatta a Hangzásvilág szerkesztője is (írása itt olvasható), de járt más hifistáknál is, például Sükösd Gábornál. A cégünk irodájában is többen megcsodálták a lemezjátszót, mert ott használtuk hosszú ideig, napi rendszerességgel.

Volt olyan környezet, ahol nem maradt a helyén a tányér, mert közvetlenül az állvány mögött volt egy marha nagy tévé, és a hangszórója ellenállhatatlan vágyat érzett a tányér vonzására. Tehát az tény, hogy nem mindegy hol akarod használni a MagLev-et.

A tányért egy állandó mágnes tartja a helyén. Így egyébként minden külső táplálás nélkül is lebeg, bár nem forog. Az elektronikának az a feladata, hogy az álló helyzetben lévő tányért alátámasztó 4 láb lesüllyedjen Play üzemmódban, aztán alányúljon a tányérnak a lejátszás végén; illetve a lineáris mágneses motor forgassa a tányért. A karlift mellett van még egy plusz alátámasztás, hogy amíg a lemeztányér el nem éri a névleges fordulatot, ne engedje rá a kart. Van négy további elektromágnes még az állandó mágnes közepén, ezeknek vélhetően a tányér pozicionálásban van szerepük.

Az elektronika műszakilag teljesen korrekt, felületszerelt alaplapon elhelyezett, logikusan összerakott. Az alaplapon egy-két tesztelésre, beállításra szolgáló plusz gombocska. Ki is próbáltam őket: bár leírásom nem volt ezekről, de hát ott voltak a feliratok az áramköri lapon… Kedves gesztus a következő generációnak.

Igazán profi a csomagolása is: sikerült egyszer lecsúsznia a csomagtartómról. A doboz a sarkára esett, de a lemezjátszónak semmi baja nem lett. Még akár a Magyar Posta szolgáltatásait is kibírná.

A dobozba rakott kiegészítők is tisztességesek. Még a mellékelt IC kábel sem egy három fabatkás olcsó darab.

Nézzük a gyakorlati tapasztalatokat.

A lemezcsere a megszokotthoz képest hosszadalmas folyamat, kb 45 másodperc, de ez teljesen megszokható. Még szerettem is a várakozást a lemezcserénél.  A lemez végén egyébként magától felemeli a kart, és előbb-utóbb a forgás is nullára lassul. Aki gyorsan akar számok között ugrálni, használjon más lemezjátszót.

Ami rögtön hallható, az az, ami nem hallható. A csapágyzaj, a motorhang eltűnése azonnal feltűnt bármelyik környezetben is hallgattuk. Tudom, erre sokan mondják, hogy az ő lemezjátszójukon ez nem hallható. Persze, amíg nem hallanak egy olyan lemezjátszót, ahol ez tényleg nincs. Én kifejezetten élveztem a csapágyzajtalanságot.

A fordulatszám stabilitással sincs gond. Mértük így is – úgy is, mérőlemezzel, frekvencia analizátorral. Nem nyávog ez sem jobban, mint más minőségi lemezjátszó. Miért is tenné? A lemeztányér tömege elég nagy ahhoz, hogy a kis mágneses impulzusok ne tudjanak akkorát lökni rajta.

Vannak azért nyűgök is. Amikor a mechanika leengedi a tányért a mágneses párnára vagy épp felemeli onnan, akkor bizony iszonyatos hangja van. Gépész füllel azt várod, mikor döglik meg az egész. Ez annyira zavaró volt, hogy egyszer aztán (mikor már túl voltunk a garanciális időn) szétszedtem a lemezjátszót. A szervó motoron van egy több fogaskerekes lassító áttétel, az csörög-zörög.

Íme a zajongó hajtás:

Aztán egy bő év intenzív használat után előjöttek az első problémák. Egyre kényesebb lett a szerkezet. Le-le dobta a tányért, néha még nyávogni is hallottam. Szedjük szét! Nincs mit veszteni, hátha találok a bajaira némi gyógyírt.

A szétszedés után jött a feketeleves.

Láthatóan az állandó mágnest „kikezdte” a középen lévő négy elektromágnes. Ez gyári új állapotában természetesen homogén szürke volt. Akármi is történt itt, az biztos, hogy ennek a mágnesnek a mágneses tulajdonságai már nem olyanok, mint voltak, emiatt lett instabilabb a tányér.

De magával a tányérral is lettek gondok. Mintha a belső struktúrája engedett volna el. Emiatt lejátszás közben nem állapodik meg, hanem folyamatosan billeg, ami a lemezjátszáskor ugye nem kifejezett előny. Ezek a problémák csak akkor jönnek elő, ha tényleg használjuk is a lemezjátszót.

Ha engem kérdeznének, én közel sem hagynék ekkora hézagot a váz és a lebegő tányér között, úgy valószínűleg kevesebb mágneses energia is elegendő lenne, és talán a tányér sem tudna ennyit billegni. Igaz, a lemezjátszó sem lenne ennyire különleges kinézetű. Ezen kívül biztosan meg kellene oldani a mechanika csendesebb működését, illetve azt, hogy a készülék lényegesen tartósabb legyen.

Ami a tévhiteket illeti: nem, egy kis szellő nem fújja le a lemeztányért a helyéről. Nem érzékenyebb a lépésekre, mint bármi más lemezjátszó. Ha mozog a padló a lépéstől, ide is csak úgy hallatszik be, mint máshová, vagy még kevésbé.

És nem repül el a tányér sem. Ha elmegy a villany, a beépített két kondi elegendő energiát tárol, hogy a lábak alányúljanak a tányérnak. Akkor sem lenne semmi vész, ha ez sem történne meg. Simán ott lebegne a tányér a helyén, hiszen egy állandó mágnes tartja meg.

A MagLev ML1 teljesíti amit ígér. A lebegő lemeztányér kétségtelenül lebeg, a lejátszás nagyrészt problémamentes, a hangminőség értékelhető. Még a viszonylag drága és értékes Ortofon 2M Black hangszedőt is sikerült beállítani. Ugyanakkor a leírt hiányosságoktól, hibáktól nem lehet eltekinteni. A magam részéről remélem, hogy ezeket kiküszöbölik inkább előbb mint utóbb.

Az általunk beszerzett, sokaknak demonstrált lemezjátszó egy év kemény szolgálat után most a dobozában pihen, várva, hogy a gyárban reagáljanak a felvetéseinkre.