Az új Audio-Technica VM95-sorozat csoporttesztje
Mennyit tesz hozzá a hanghoz az ékszerészet? Az Audio-Technica új, VM95-jelű hangszedő sorozatának az a lényege, hogy ugyanaz a generátor többféle tűprofillal kerül forgalomba. A sor elején a létező legegyszerűbb, géppel gyártott, csak a tűhegyében gyémánt „félbevágott gumilabda” alakú tűprofil (VM95C), a végén egy aprólékosan, mikroszkóp alatt egyedileg kicsiszolt, irányba állított gyémántdarab (VM95SH).
A baráti Facebook-csoportokban hirdettük meg, hogy lehet jönni tesztelni: a legolcsóbb változatot és a spéci mono hangszedőt most ugyan kihagytuk, de a sorozat másik négy elemét egymás után végighallgattuk.
A teszten hatan vettünk részt, rajtam kívül EAR, aki már meg is írta önálló cikkét , illetve Csere Norbert, az NCS Audio konstruktőre; Attila, hangmérnök, aki rendszeres segítője a munkámnak; illetve Krisztián és István, hifis fórumok aktív résztvevői, tapasztalt fülelők.
A teszthez használt lemezjátszó a híres moddolt Audio-Technica LP5 volt – ezek végülis árban ide illő hangszedők, ilyesmi játszókhoz fogják választani őket. Ráadásul a hangszedők eleve shellbe szerelten érkeztek, az LP5 lemezjátszóhoz beállítva. A lánc többi része a referencia rendszer volt, Pointe Record TS Signature csöves phono, Pointe Platinum csöves erősítő, Parabox Tempesta hangsugárzók és Twins Audio kábelezés.
A zenék kiválasztásához a vendégek rászabadultak a lemezgyűjteményemre. Végül közfelkiáltással Tracy Chapman első lemeze került fel, magyar nyomásban, a Tátrai Bandtól a New York, New York című szám (a Küszöbön túl lemezről), illetve Tommy Schneider svájci jazz billentyűs The Hidden Port lemezéről a Take Five-feldolgozás. Ez utóbbi kifejezetten audiofil kiadvány, Tracy Chapman és a Tátrai Band lemezei csak simán „jól szólnak,” de semmi extra.
A négy hangszedő nem volt nyers, 10-10 órát töltöttek a Clearaudio bejáratólemezen, ami lemezjátszó-kereskedő énem egyik legjobb beszerzésének bizonyult: egyebek mellett egy végtelenített sáv rózsazaj található a lemezen, szóval a bejáratáshoz nem kell negyedóránként felugrálni és visszatenni a tűt a lemez elejére, így akár alvás közben is járatódhat a hangszedő.
Audio-Technica AT-VM95E (15.990 ft)
A 38 évig piacvezető belépő hangszedő, a „zöld béka” AT95E utóda. Alu tűszár, elliptikus tűprofil, tisztességes mágneskör – mindez három darab új hanglemez áráért. A komplett lánc, az elején a 15.990 forintos hangszedővel teljesen élvezhetően szólt. Norbert szerint barátságos hang, nincs kirívó hibája, de István azért hiányolta az információt. Krisztián szerint „egy jó 320-as MP3 hangja,” de „élményt tud nyújtani.” Attilának tetszett a produkció és nem is volt hiányérzete – legalábbis amíg a drágább hangszedőket meg nem hallotta.
Audio-Technica AT-VM95EN (38.990 ft)
A típusjelzésben csak egy N betű a különbség, de árban éppen két és félszeres. Az N a „nude” szóra utal, azaz a gyémánt tű itt közvetlenül a tűszárba van montírozva. Ez csökkenti a mozgó tömeget, a nude tű pontosabban közvetíti az impulzusokat, és a gyémánt tömb kristályszerkezetének figyelembe vételével csiszolt tű egyrészt szebben zenél, másrészt az élettartama is megnő. Hátránya viszont, hogy nem lehet gépesíteni a gyártást, itt már egyedileg csiszolják és montírozzák a tűket – ez meg is látszik a nude tűk árán.
A VM95EN kapcsán mindenki azonnal jelezte, hogy nagyon nagy volt a különbség a sima E-jelzésű változathoz képest. Megjelentek a mélyek és a magasak, velük együtt a dinamika és a részletek, kinyílt a tér. Általános volt a lelkesedés, bár Norbert megjegyezte, hogy a cinek ugyan jobbak lettek, de talán már „túl jók” is. Krisztián is kiemelte a „nagyon sok magast,” EAR pedig kifejezetten nem szerette az EN produkcióját. Szerinte nem hallgatható hosszan ez a hangkép, az EN megpróbál „nagyot mondani,” de valójában kevés hangszer hangját adja vissza helyesen.
Én magam egy kis plusz otthoni ráhallgatás után minden véleményt megértek: a szó minden értelmében hifis ez a megszólalás. Egyfelől roppant szórakoztató a csimmbummcirkusz, amit a lemezekből csinál, másfelől valóban tud egy kissé sok lenni. Függ a lemezjátszótól és hangkartól, milyennek halljuk, de függ a műfajtól is. Egy eleve kicsit mosottabb hangú, vastag gumi lemeztányéros gépen, vagy a kissé színtelenebb megszólalású, alsóbb kategóriás Projecteken mindenki csak az előnyeit élvezné. A rockzene vagy az elektronika profitál a feszes és megfogott basszusokból, a hangszedő eredendő világos tónusa pedig külön jól áll ezeknek a műfajoknak.
Audio-Technica AT-VM95ML (53.990 ft)
A tű itt már nemcsak nude, de ráadásul igen finom Micro Line csiszolású is. Ez még pontosabban illeszkedik a barázdába, jobban képes letapogatni az információt.
Az EN-változat lelkes előadásmódja után egy kicsit fátyolosnak tűnt az ML, de pár perc akklimatizáció után már mindenkinek jobban tetszett. Az 54 ezres árat figyelembe véve István úgy vélte, kisebb a különbség árban, mint minőségben, Attila pedig mélységesen egyetértett: „ha már 40 ezer, akkor legyen inkább 54, de ez a hang.” Krisztián szerint ez a tű illik a legjobban a VM95 szériába, a kapott hang „nagyon élvezetes.” A leglelkesebb Norbert volt, aki az ML auráját, „andalító” basszusát dicsérte, aminek – szokatlan módon – tere van, bejárja a szobát. EAR szerint az ML már megmutatja az AT LP5 futómű és hangkar határait, de ezt még éppen érdemes beletenni, ezt még ki tudja szolgálni.
Én nagy barátja vagyok az AT Micro Line tűinek – ha magamnak hallgatok zenét, akkor is egy ilyen tűvel szerelt MC-hangszedőt használok. Az 540-es és 740-es Audio-Technikákat is bátran szoktam ajánlani, ahogy az 540-es elődje, az évtizedekig futó 440-es is a kedvenceim közé tartozott. Érdekes módon, amíg azok tonálisan mind inkább világos hangzásúak, a kategóriájában filléres VM95ML kiegyensúlyozottabb. Alul kicsit teltebb, a legtetején kevésbé fényes. Hozza a drágább ML-tűs hangszedők zeneiségét – ha a felbontását és részletező képességét még nem is. Nade ennyiért?
Audio-Technica AT-VM95SH (65.990 ft)
Az SH jelölés a Shibata-csiszolásra utal, ami az egyik legösszetettebb tűprofil, amit valaha gyártottak. Éppen az összetett profil miatt a beállítás pontossága kritikus: ha a tű nem úgy áll a barázdában, ahogy az a nagykönyvben meg van írva, akkor soha nem tudjuk meg, mire képes igazán.
A túlnyúlás és a nullpontok beállítása alap, de a Shibata azt sem tolerálja, ha nem pontosan a megfelelő szögben hajol a lemez fölé (lásd függőleges letapogatási szög, angolul VTA), vagy ha nem tökéletesen középen áll a barázdában, hanem kicsit megdől valamelyik oldalra (azimuth). A kommersz lemezjátszókon ritkán állítható ez a két paraméter, az LP5 tesztlemezjátszón például pont nem. Tehát úgy tettük fel a shellt a karra, hogy reménykedtünk, minden rendben lesz: tükörrel és kis vízmértékkel ellenőrizve egészen elégedettek voltunk. Ha a VTA-n még lehetett is volna kicsit finomítani, az azimuth legalább kifogástalannak bizonyult.
A VM95SH alapvetően best buy-nak ígérkezett: ez a finom tűprofil az Audio-Technica kínálatában eddig csak dupla pénzért volt elérhető: a VM750SH típus ára 135 ezer forint.
Elsőre mindenki felszisszent, annyira más volt ez a hang, mint az eddig hallottak. A finom és elegáns VM95ML után váratlanul gazdagnak tűnt a hangzás. Norbert ezt úgy fogalmazta meg, hogy a teljes dob szettet valóságosnak hallja, a lábdobtól a cintányérokig. Ő volt az, aki kijelentette, hogy ez a hang a két-háromszoros árkategória sajátja. A többieknek is tetszett, amit hallottak (kivéve EAR-t), de óvatosabbak voltak. Krisztián kiemelte a „brutális részletgazdagságot” és a háromdimenziós színpadot, de ő megemlítette, hogy bizony a hangszedő a lemez hibáit is kihozta. Szerinte hallani kell ezt a hangszedőt, nem mindenkinek jön be automatikusan. Attila is azt emelte ki, hogy a hatalmas információmennyiség, noha képes atmoszférát teremteni, nem minden rendszernek áll jól. István szerint „ehhez a tűhöz már lemezjátszó is kell,” itt már az LP5 hiányosságai is beleszóltak az eredménybe. EAR azt mondta, a Shibata-tű „csengett meg bongott, cizellált és pepecselt,” de az alap dolgokat elhibázta.
A magam részéről ambivalens érzéseim vannak. Én nagyon szerettem volna jónak hallani a különleges Shibata-tűt, mert a listaárán bombajó vételnek tűnik – ennyiért ilyen műszaki tartalmat nemigen osztanak máshol. Az más kérdés, hogy hogyan szól. Egyrészt hozza, amiért a Shibatákat szeretni lehet: gyönyörű magasak, rengeteg részlet. Első hallásra lenyűgöző, tényleg. Ha valaki hifizni szeret, például van egy csomó 45-ös fordulatú, 200 grammos demólemeze, meg minden, akkor végtelenül boldog lehet ezzel a hangszedővel. Az odalátogató hifista barátok csak hápogni fognak. Az más kérdés, hogy a való világ lemezein, hosszabb távon mit tapasztalunk. Ott lesz az érzés, hogy a régi, jól ismert zenéink mennyi plusz részletet tartalmaznak, biztosan meghallunk egy-egy korábban nem feltűnő szólamot, effektet, apróságot – csak éppen, ha lejárt a lemez, nem biztos, hogy felteszünk még egyet.
Tanulságos utójáték
Egy teszt mindig stresszes, pláne egy ilyen viszonylag hosszú szeánsz, ahol négy fellépő is szerepel. A hivatalos rész után rendeltünk pizzákat, és elkezdtünk „csak úgy” lemezeket feltenni. Előbb betettük az LP5-be az AT VM520Eb hangszedőt (33.990 ft), ami a tuningolt LP5 tartozéka. A tűje olyasmi, mint a VM95E-é (alu tűszár, bonded elliptikus tű), a különbség a mágnesben és a tekercsekben van. És ez bizony elég nagy különbség. Az este egyik addigi legjobb hangját hallottuk. A VM95E-hez képest hatalmas ugrás mindenben, sávszélek, dinamika, információ, míg a hasonló árú, nude elliptikus tűs VM95EN-nél csak egyszerűen kiegyensúlyozottabb, zeneibb a legtöbb lemezen. Tízből heten ezt választanák – a három, akik nem, azok metálban vagy technóban utaznak. Az 520-as a Micro Line tűs VM95ML mellett is szerzett pontokat: az egyszerűbb tű + komolyabb motor is vállalható kombináció. Az árak azért rendben vannak, a VM95ML tud annyival többet, amennyivel drágább. Nyilván az 5-ös motorja és a Micro Line tű kombinációja az „igazi” – de a VM-sorozathoz képest épp másfélszeres az árkülönbség. (VM540ML – 81.990 ft) Ki van ez találva.A fő helyen eddig az AT LP5 lemezjátszó csücsült, az általam hallgatott, hangkarral együtt durván 14-szeres árú Soulines Kubrick + Jelco TK950S udvariasan átengedte a trónszéket. De a vendégeket persze érdekelte, mit tudhat egy komoly futómű és kar. Poénból a legkisebb hangszedőt, a VM95E-t szereltük be – és az este legjobb hangját hallottuk. Én már kipróbáltam korábban a filléres hangszedő + méregdrága lemezjátszó játékot, igazából meg sem lepődtem azon, amit tapasztaltunk, de a vendégeknek bizony leesett az álluk. A „nagy” lemezjátszóban a „kis” hangszedő megtáltosodott, minden tekintetben sokkal több zenét hozott be a szobába, mint a (sokkal) drágább testvérei az olcsóbb, de amúgy kiváló AT-lemezjátszón.
Ajánlás
A négy hangszedőből két Best Buy emelkedik ki. A belépő, 16 ezres VM95E továbbra is gyakorlatilag versenytárs nélkül áll – más hangszedőgyártók ennyiért vagy nem is mutatnak semmit, vagy ha igen, az műanyag tűszáras, kúpos tűprofilú borzadály. A VM95E hangja teljesen vállalható, ezen az áron tényleg nincs semmi más, ami a közelébe érhetne. Az új felfüggesztés miatt ráadásul magasabb lett az engedékenysége, sokkal több hangkarban érzi jól magát, mint az elődje.
A MicroLine tűs VM95ML a középkategória sztárja lehet. Finom és kiegyensúlyozott hang, mint a nagyok. Akusztikus zenéken, vagy ha az énekhang a fontos, nem nagyon van párja. Az 54 ezres árával feltehetően ez a legolcsóbb high-end hangszedő.
A két másik tesztelt hangszedő sem rossz, de kevésbé univerzális a felhasználásuk. A VM95EN azoknak való, akik elnézik, ha a hangszínek vagy a térérzet nem pontosak, ha cserében dögös mélyeket és magasakat, lehengerlő dinamikát kapnak. Aki a régi Shure-okat szerette, az már meg is találta azt a hangszedőt, amivel a megszűnt márka pótolható.
A VM95SH nehezebb dió. Én olyanoknak ajánlanám, akik alapvetően digitális forrást használnak, a lemezjátszójuk pedig csak fülkényeztetésre szolgál: amikor bekapcsolják, a digitálishoz hasonló sávszéleket és dögösséget várnak, és közben élvezik a tudatot, hogy műszakilag milyen kifinomult hangszedőt hallgatnak. Ráadásul a technológiához képest milyen olcsón.