április 5, 2020

Red on Red

Koronavírus-tesztek 2.

Ugye milyen csábító, amikor a kedves felveszi a kis piros koktélruháját, és hozzá pirosra lakkozza a körmét? Ugyanilyen vadítóan néz ki az Edwards Audio TT6 piros változata az Audio-Technica VM740ML hangszedő szexi piros tűtartójával. De vajon hogyan szólnak együtt?A Covid nélkül ez a teszt sem jöhetett volna létre. Megbeszéltünk ugyanis egy meghallgatást:  Balázs egy Edwards Audio TT6-ost rendelt piros színben, és ránk bízta, hogy ajánljunk egy hozzáillő hangszedőt. A kijárási korlátozás miatt a közös meghallgatásra már nem került sor, de én azért beszereltem a hangszedőt, kiválasztottam egy pár lemezt, és leültem a fotelba.

Hogy miért éppen az Audio-Technica VM740ML-re esett a választás? Na nem a piros tűtartó miatt, a színharmónia csak a beszerelés közben tűnt fel. Amikor az ember hangszedőt ajánl, több szempontot vesz figyelembe, elsősorban persze a költségkeretet, másodsorban az adott lemezjátszó és hangkar tulajdonságait, harmadsorban a leendő tulajdonos által hallgatott zenéket.

Ami az árat illeti, egy 280 ezres lemezjátszó biztosan kiszolgál egy 100 ezer forint körül árazott hangszedőt – szerencsére Balázs pénztárcája is egyetértett ebben a kérdésben. Ami a lemezjátszó és kar tulajdonságait illeti, a TT5-ös és TT6-os lemezjátszókat kiegyenlített, természetes hangú gépeknek ismertem meg. A TT6-os poltrudált karbon karcsöve könnyűnek számít a maga 9 grammos effektív tömegével, ez némileg behatárolja a választható hangszedők körét.Amikor a hallgatott zenékre kérdeztem rá, az a szó volt a válasz, amitől minden hifi-kereskedő retteg: Balázs zeneileg ugyanis „mindenevőként” határozta meg magát, ami kicsit sem könnyíti meg az ajánlást. Ugyanakkor megemlített egy részletet, amibe bele lehetett kapaszkodni: a lemezgyűjteménye egy része „öröklött”.

Hm, az ilyet ismeri minden lemezgyűjtő: többnyire magyar kiadású lemezek, jobb esetben jugoszláv vagy indiai nyomásokkal hígítva. Kötelező darab a Csendes éj című karácsonyi komolyzenei válogatás lemez, ebből majdnem 800 ezer darabot nyomtak, amivel ez toronymagasan a legnagyobb példányszámban kiadott magyar lemez. Ami a gyűjteményt illeti, a jellegzetes Hungaroton sound kicsit kásás, kicsit fejbevert, kicsit magashiányos – bár kétségkívül vannak kivételek.

Az árat, a fizikai tulajdonságokat és az öröklött lemezgyűjteményt betáplálva a gép végül az Audio-Technica microline tűs VM740-esét dobta ki: a 105 ezres ár [április 13. után 114.990 ft], a könnyű karokhoz méretezett engedékenység, és az eredően világos hangkép szépreményű házasságot vetített előre.

Az Edwards Audio TT6 pompás lemezjátszó, de az összeállítása, jajj. Az első akadály a karlift beállítása. Nem tudom, Kevin Edwardsot gyerekkorában talán megrémisztette egy karlift, és azóta fél tőlük, de tény, hogy még nem jött olyan lemezjátszó tőle, amin a megfelelő magasság lett volna beállítva. Nem rakétatudomány, egy hernyócsavar tartja a kar alátámasztását adó sínt, a megfelelő imbuszkulcs birtokában kb 5 másodperc a művelet.

A hangszedő beszerelése során a hajszálvékony kábelek jelentik a kihívást, de szerencsére a forrasztások első osztályúak, és maga a drót sem szakadékony, továbbmentünk.

Jöhet a tűnyomóerő beállítása. Ehhez feltesszük a lefelé csüngő iskolát követő ellensúlyt a hangkar végére, és… és semmilyen támpontunk nincs, hogyan állítsuk be a tűnyomást. Tűmérleg nélkül nem fog menni. Ráadásul a pontos tűnyomás megtalálása idegőrlő türelemjáték: a súly egy milliméteres mozgatása is 0,2 – 0,3 g különbséget jelent, és közben arra is ügyelnünk kell, hogy a súly éppen függőlegesen lógjon.Az antiskating gyárilag beállítva érkezik, ami komoly szerencse, mert azt a kis súlyocskát piszkálni istenkísértés lenne. Kevin megnyugtatott, hogy a gyári beállítás 1.9 g ± 0.3g értékek között tökéletes: az unipivot karok kevéssé érzékenyek a skating erőre. Tény, hogy a VM740 által kért 2.1 grammot beállítva gyönyörűen teljesítette az antiskating track-et a beállító lemezen. Ezt a szellemes, fémpálcás megoldást egyébként a Pierre Lurné-féle Audiomeca Arm 1-esen láthattuk korábban.

Kikacsintva az öröklött lemezek kategóriára, feltettük a…., na nem, nem a Csendes éjt…. A karácsonyi dalok végképp szürreálisan hangzottak volna az áprilisi koronavírus járvány idején, inkább egy másik „mindenkinek megvan” albumot, az István, a királyt.Emlékeim szerint ez egy meglehetősen dinamikátlan, agyonkompresszált felvétel – de a TT6 + VM740 alatt feléledt, legalábbis az A/2 számtól kezdve. Ez itt Koppány belépője (Nem kérdem én), és egyrészt lenyűgöz Vikidál Gyula erőteljes hangja, másrészt a dögös hard rock riffek, amik alighanem Koppány szilaj természetét igyekeznek megfesteni. Ezeket a TT6 + VM740 tisztán és lendületesen teszi elénk. A kórus (Szállj messze, szállj magasra) fortéban nyomja, hangos, de nem erőltetett, kellemes a fülnek – emlékszem, amikor iskolásként láttam a filmet, ezerszer jobban bejött Koppány, mint a puhapöcs István – most már azt is sejtem, miért. A kórus felett a kísérő cintányér kifejezetten élő hangzású, kábé mint valami jazz tesztlemezen.

A mindenféle cintányérok változatos hangzása a többi lemezen is meglepő volt. A fene gondolta volna, hogy az ős-Bikini XX. századi híradó című marháskodása is ennyire izgalmas felvétel. A dobok mögött Németh Gábor, akit a Bikinin kívül a Skorpióból és a Dinamitból, szóval ilyen őszinte rockzenekarokból ismerünk, pedig a jazz konzin szerzett diplomát – eddig fel sem tűnt milyen parádésan bánik a cinekkel, akár punk-marháskodásról van szó (Harapj rá a köszörűre), akár jazz marháskodásról (Furcsa jazz), ahol maga Nagy Feró tol egy igazi free jazz szólót altszaxofonon. A hangzás rockos, amit a dob és a basszus összjátékának a pontos követhetősége alapoz meg. A TT6 és a VM740 megmutatják, hogy ha egy kicsit dinamikátlanabbak is egy jó nyugati nyomásnál, a magyar lemezekből is sokat ki lehet hozni.

(A teszt rendszer: a piros lemezjátszó alatt a Soulines “The Loop” phono, tőle balra lent a Pointe Platinum csöves integrált erősítő. A hangsugárzó Parabox Tempesta 2. Az erősítők, a hangsugárzók, az állványok (Söund Arts) és a kábelek (Twins Audio) is hazai gyártásúak.)Sőt, még annál is többet. Vannak teljesen világszínvonalú magyar nyomások is, ilyen a Together Alone  a szerény nevet választó Super Triótól. A lemez Vukán György zongoraszólójával kezdődik (Motion Picture). A TT6 + VM740 páros jazzre hangolt zongorát fest elénk, talán egy Yamaha lehet: kicsit élénkebb, fémesebb hangzású, mint mondjuk egy komolyzenében használatos Bösendorfer. A TT6-on megelevenednek Vukán zongorajátékának dinamikai szélsőségei. Amikor a bal kezével odacsap, annak súlya, ereje, a kalapáccsal megütött húroknak feszes rezonanciája van. A front end már elegendően jó ahhoz, hogy felismerjük és kövessük a darab ívét. Az A/2 számtól (Together) belépnek a kísérők, és az ember nem tehet mást, mint a lábával veri a ritmust. Berkes Balázs bőgője embernagyságú, telt hangú, a konyhaszekrény-ajtó típusú lemezjátszók között ebben kiváló a TT6. A bőgő hangja egy-egy szerzeményben kicsit furcsa, mintha direkt úgy keverték volna, hogy a basszusgitárra hasonlítson, miközben világos, hogy nem az, de ez legyen a zenei rendező problémája. Kőszegi Imre dobolása izgalmas – itt is hangsúlyos és élvezetes cinekkel. Az igazán klasszis lemezjátszókhoz képest a TT6 és a VM740 egy kicsit közelebb ülteti egymáshoz a zenészeket, és kicsit közelebb hozzánk, de ez a tér még mindig arányos, a zenészek pozíciója fókuszált és stabil.

Nem véletlen, hogy mind a három lemeznél megemlítettem a cintányérokat: ez egyértelműen a Micro Line tűs VM740 erőssége. Olyan, mintha fognánk egy szép, kiegyenlített hangú hangszedőt, és a magas tartományban kicsit feljebb tolnánk a felső frekihatárt (papíron 27 kHz a specifikáció), egyben egy picit meg is emelnék a legmagasabb tartomány szintjét.

Ez nem a rossz értelemben vett japános hang, azaz magasba billenő balansz, fárasztó hangzás: éppen ellenkezőleg, élnek a hangszerek, rengeteg nüanszot, térinformációt hoz a zenébe. Szó sincs a hang vékonyságáról – a TT6 esetében a mélytartomány meglepően alul kezdődik és telt, energikus: ellentart az élénk magasaknak.Ilyen az elégedett séf öröme. A különböző ízek a tányéron harmonizálnak, ahogy azt előre kitaláltuk.

Ugyanakkor valóban rendszerfüggő, mi lesz az eredmény. Egy eleve fényes hangszínű rendszerben már sok lehet a jóból, miközben egy bánatos rendszert éppenhogy felvidíthat. Egy kiegyensúlyozott rendszerben pedig – nos, igen, ez ízlés kérdése. Aki a részletező, élénk hangot szereti, az ne is keressen tovább. Aki a melegséget, puhaságot, nos, a TT6 őt is ki tudja szolgálni, csak tegyen egy próbát a visszafogottabb, vastagabb hangú, de ugyanilyen kifinomult Nagaoka MP150 hangszedővel.