Zenéket hanglemezen, LP-n gyűjteni sokféle áldozatot követel. A lemezbolt pénztárában hozott anyagi jellegű áldozat csak a jéghegy csúcsa. Valójában egy csomó más apróságra oda kell figyelni, ha jó hangminőséget akarunk elérni, és sokáig szeretnénk a lemezeinket hallgatni. Igen, néhány dolog valóban macerás, de akiben nincs egy pici önsanyargatásra való hajlam sem, az maradjon a Spotify-nál.
1) Vízzel mosunk
Vízzel és tisztítószerrel remekül tudunk kezet mosni, edényeket mosogatni. Adja magát az ötlet, hogy a régi, koszos lemezeket is dugjuk be a csap alá. Ne tegyük! Az, hogy Magyarország nagy részén kemény a víz, és már egy sima öblítés is vízkövet hagy a felületen, már a reklámokból is ismerős. Hogy a vízkő mennyire tesz jót a hangszedőtűnek, azt pontosan el tudjuk képzelni.
De van egy ennél nagyobb probléma is. A barázdák aljában mindig marad egy kis por. A por száraz állapotban lent maradna a barázda aljában, az arra járó tű simán félretolná az útból, de vízzel keveredve soha ki nem száradó sár lesz belőle, amit ráadásul a tű csak felver és szétken a barázda felületén. Rosszabb esetben a hangszedő belsejébe is jut belőle. A nedves tisztítási módszerek közül a profi lemezmosógépek ajánlhatóak egyedül: a folyamat fontos része a vákuumos leszívás, ami a fellazított, leoldott szennyeződést kiszívja a barázdák aljából is.
2) Elöl hagyjuk a lemezeket
Használaton kívül a lemezek helye a borítóban van. Mármint a belső borítóban. A belső borítóé pedig a külső borítóban. A külső borítóé pedig az átlátszó védőtokban. A lemezek legnagyobb ellensége a por. A porszemek a barázda és a hangszedőtű közé kerülve mind a kettőt rongálják. Amint végeztünk a lemez meghallgatásával, csomagoljuk el gondosan. Az elöl hagyott lemez gyorsan tönkremegy, és viszi magával a hangszedőtűt is. Kritikus a belső borító állapota is. A koszlott, rongyosra kopott belső borítókat cseréljük újra – összekoszolhatják, megkarcolhatják a lemezt. Érdemes antisztatikus béléssel kialakított papírtokot választani.
3) Megfeledkezünk a kefélésről
Abszurd ugyan, de még leggondosabban elcsomagolt lemezen is lehet por: amit összeszed lejátszás közben, illetve amit összeszed a kicsomagolás és a tányérra helyezés között. Ezek a fránya forgó műanyag korongok már csak ilyenek. Ezért a napi lemezjátszási rutin elengedhetetlen lépése a tű felhelyezése előtti kefélés. A legjobb célszerszám a karbonkefe, ami nemcsak eltávolítja a port a barázda mélyéről is, de – helyesen használva – a töltést is elvezeti a lemezről. Az igazi profik antisztatizáló pisztolyt is használhatnak.
4) Fektetjük a lemezeket
A lemezek gyakran attól válnak lejátszhatatlanná, vagy legalábbis problémásan lejátszhatóvá, hogy hullámosak lesznek. A deformáció a helytelen tárolás következménye. Isten úgy teremtette a lemezeket, hogy állítva legyenek tárolva – úgy biztosan nem lesznek hullámosak. Öt-tíz lemezt ha muszáj, még egymásra lehet pakolni egy rövid időre, de az egymás hegyén-hátán tartott lemezek könnyen deformálódnak. Ja, és így alakul ki a borítón a rettegett körkopás is, ami egyrészt csúnya, másrészt csökkenti a lemez értékét.
5) Nem törődünk a tűvel
Ennek a témának nemrég önálló posztot is szenteltünk. Röviden: a hangszedőtűre rá tud kenődni, aztán rá tud égni mindenféle szennyeződés. Ezzel egyrészt romlik a hangminőség, másrészt a koszos tű gyorsabban kopik és a lemezt is rongálja. Tűtisztító folyadék, tűkefe minden lemezjátszó mellé kell, de haladóbb szinten a tűtisztító zselé is okos ötlet.
6) Nem állítjuk be, amit be kéne
A hang akkor lesz a legjobb, illetve a tű és a lemez akkor lesz a leghosszabb életű, ha a tű pontosan és stabilan áll a barázdában, ahogy az ki lett találva. A rosszul beállított lemezjátszó is szól valahogy, így sokaknak fel sem tűnik, mennyi potenciál marad a rendszerben. Vagy hogy mitől produkál furcsa jelenségeket (nem egyforma hangos a két csatorna, erősen torzít a belső barázdákon, gyakran megakad a tű, selypítenek az énekesek, stb).
A lemezjátszó alatti polc vízszintje az abszolút alap. A hangszedő geometriailag pontos beállítása, a megfelelő tűnyomás és antiskating erő szintén szükségesek. Haladóbb szinten, drágább lemezjátszókon mindenféle dőlésszögeket is állíthatunk. Ha nem értünk hozzá, kérjük rutinos lemezjátszósok segítségét.
7) Más készülékek tetején tartjuk a lemezjátszót
Meglepően sokszor látjuk, hogy lemezjátszót másik hifi készülék tetejére tesznek. Az nem az igazi. Egyrészt aligha van biztosítva a megfelelő vízszint, másrészt a másik készülék házán belül egy nagy, rezonáns üreg van, ami mindenféle rezgéseket szed össze, erősít fel és továbbít a lemezjátszó felé. Az alsó készülék tápegysége pedig „megszórhatja” az érzékeny hangszedőt, ami zajossá, “brummossá” teszi a lejátszást. Külön bűncselekmény a lemezjátszót egy polcon használni a hangsugárzókkal. A hangsugárzó rázza a polcot, a polc pedig a lemezjátszót, ez pedig nem sok jót jelent.
8) Lehajtjuk a porvédő plexit
A lemezjátszás két ellensége a por (tárolás közben) és a vibráció Lejátszás közben). A porvédő plexi remek találmány a por elleni küzdelemben, használjuk bátran. De csak üzemen kívül. Ha lemezt játszunk, a porvédőt a leghelyesebb eltávolítani a lemezjátszóról – nem véletlen ám, hogy a legtöbb lemezjátszónál igen könnyű a zsanérokat oldani. A legrosszabb opció a lejátszás közben lehajtott plexitető – a hangszedő által keltett rezgések nem tudnak távozni a rendszerből, ide-oda „pattognak” a lehajtott tetőről visszaverődve, és valóságos rezonancia hullámmedencét hoznak létre odabent. Ha felhajtjuk a tetőt, az jobb egy fokkal, de a nagy műanyag felület ekkor meg a környezetből, pl a hangsugárzóktól szedi össze a rezgéseket. Úgy viselkedik, mint egy nagy rezonancia-vitorla, ami ráadásul egyből a lemezjátszó vázához csatolja a rezgéseket. Lejátszás közben tegyük félre a tetőt, és kész.
9) Nem használjuk a karliftet
A DJ-k rossz mintát mutatnak, amikor egyszerűen rádobják a forgó lemezre a tűt. Azt tudni kell, hogy az általuk használt hangszedők sokban különböznek a mi szobai lemezjátszóinkban használatosaktól, és hát nekik a lemezek kímélése sem szempont. Akinek nincs türelme kivárni, hogy a karlift szép lassan leeressze a tűt a barázdába, az könnyen tönkreteheti a hangszedőjét is, és a lemezeit is. A lemezhallgatás nem a türelmetlenek műfaja.
10) Spórolunk a kiegészítőkön
Arra már mindenki rájött, hogy drága ez a hobbi. Drágák a lemezek, drágák a minőségi lemezjátszók és hangszedők. És sajnos a kiegészítők sem olcsók. Illetve vannak olcsók is, de a filléres karbonkefének gyorsan kihullanak a szálai, a márkátlan tűtisztító károsítja a tű foglalatát, satöbbi.
Most két másik dologra hívnám fel a figyelmet: az egyik a phono erősítő kérdése. Bár vannak nagyszerű erősítők nagyszerű beépített phono fokozatokkal, meg lemezjátszókba épített phonók, azért nagy részüknél lényegesen többet tud egy külön dobozos célszerszám. Meg persze az alkatrészáruházakban kapható pár ezer forintos gyufaskatulyáknál is. És ha már erősítő, akkor kábel is – a tisztességesen megcsinált árnyékolás, a stabil csatlakozók, a jó hangú vezetők szintén nem feltétlenül olcsók. A fröccsöntött műanyag dugós “tyúkbelek” helyett, amit a lemezjátszónk mellé adtak, akár már egy pár ezer forintos audio kábel is nagyságrenddel jobb hangot hoz.